Karkötő zenekedvelőknek

A mai mű. Első ránézésre nem bonyolult. Kaucsukszálra fűztem fel csontot és egy bőgőhúr végéről leoperált sárgaréz gombot.
A legnagyobb munka a csontgyöngyökkel volt. Egy régi láncról fűztem le őket, ám sem méretben, sem formában nem voltak megfelelőek, és a lyuk is túl kicsi volt bennük. Először méretre csiszoltam őket. A csont, ha főzöd és ha csiszolod, iszonyú büdös. Szerencsére a csiszológép gyorsan elvégezte a munkát, így nem sokáig kellett szagolnom a csontport. Éles faragókéssel helyrepofoztam a vájatait, majd óvatoan nagyobb lyukakat fúrtam beléjük, még egy kicsit igazgattam rajtuk egy reszelővel, és készen is voltak a csontgombok. (Közben beengedtem a gázszerelőt, és megetettem Micit, a macskát.)
A felfűzés már gyorsan ment. Kifújtam a gyöngyökből a bennük maradt csontport, bőrszállal alaposan kitisztítottam őket. A kaucsukot méretre vágtam, fogóval a végeire erősítettem két rézötvözet bőrzárót, karikákatt fűztem beléjük, majd mágneses zárat. Az alapvetően férfiaknak készített dolgokra mindig mágneszárat teszek, mert így nem kell vele sokat bajlódniuk, egyedül is könnyen fölveszik és leveszik.

A karkötő a Meskán - itt több képet is találsz

Tulipános tűzzománc csat, kicsit másképp

Ez a csat egy félbevágott vörösréz körre készült. Eddig megtiltottam magamnak, hogy a bordó színből használjak még eladásra, de tegnap találtam belőle még egy adagot, így újra elővehetem ezt a színt.
Az eredeti hajcsat komorabb és "konzervatívabb", az alapja fekete, a tulipán pedig középen helyezkedik el rajta és szimmetrikus. A két csatban egyezik a forma, és a színek nagy része: az arany, a bordó és a mályva.
Egy ősrégi, ám még mindig flottul működő csattalapra ragasztottam. Ezt anno Bécsben vették a szüleim, s az ilyen alapra készített csatok bizony még ma is üzemelnek. Holott velem egyidősek :-) Legalább megnyugtathatom magamat, hogy masszív alapra dolgozom, és egy ilyen csatot hosszú évekig hordani lehet, ha vigyáz rá az ember.

A csat a Meskán
Az eredeti Tulipános hajcsat